Őszinte kapcsolatok kontra közösségi média témában futottam bele egy kérdőívbe az Indexen, ami elindított bennem egy gondolatfolyamot. Ezt osztanám most meg veletek.

A „régen minden jobb volt” akciócsoport nagyon sok  mindent megtalált már magának a főzött fagyitól a Traubisodán át a nem EU-kompatibilis játszóterekig, de a nagy kedvenc mindig a számítógép és főleg internetmentes gyermekkor. Ez ugyanis barátságok százait garantálta és a hihetetlen fantázia kialakulását, hiszen a régi játékokat anno még ki kellett találni, nem pedig fejlesztők írták meg őket, hogy nekünk csak a gombokat kelljen nyomkodnunk.

Elképzelem néha szüleinket, akik fátyolos szemmel mormogják maguk elé a múltat dicsőítő mantrát, hogy vajon mit szóltak volna, ha tudják, hogy a téren a fantáziánkat mire használjuk? Többnyire ugyanis újabb és újabb játékokat találjunk ki a nálunk lévő kellékekkel a középpontban, melyek közt szinte biztosan volt legalább egy bicska és minimum egy doboz gyufa. Vagy a karácsonyról maradt csillagszórók lemorzsolt borítása. Az persze tény, hogy a fel-felcsapó füstre előkerülő felnőttek elől való menekülés szorosabbra fonta a baráti köteléket köztünk, de még így sem vagyok biztos benne, hogy egy mai Minecraftos fiatalnál többet használtuk az agyunk kreatív részét.

A kapcsolataink terén is analóg világban éltünk, hiszen a kapcsolattartás az iskolában a téren, vagy a munkahelyen és a szabadidőben is a személyes találkozókra korlátozódott. Ez korosztálytól függően lehetett beszélgetés a szünetben a folyosón, közös díszhalcsórás a margitszigeti halastóból, iszogatás a munka után (előtt, alatt), bringázás valamelyik közeli bányatóhoz és még sorolhatnám. Azok az emberek, akik számára ismerős bármelyik ezek közül a tevékenységek közül, most biztosan arra gondolnak, hogy tényleg jobb volt Reagan. Mielőtt azonban egy nemzedék kezd géprombolásba gondolkozzunk el egy picit.

Személyes kapcsolatainkra most már Mark Zuckerberg csodálatos rendszere a Facebook vigyáz. Hogy jól kufárkodik-e velük, az nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogy általában erre a „Nem!”-et rávágják a legtöbben. Lássuk az ellenérveket:

A közösségi oldalak online szintre sekélyesítik a kapcsolatainkat. Ez azt jelenti, hogy ha valami bajom van, vagy éppen egy jó hírt szeretnék megosztani valakivel, azonnal el tudom érni az összes barátomat. Akár azért is, hogy egy közös programot megbeszéljünk.
Rengeteg értéktelen kapcsolatot is fenntartunk, csak mert valaki „bejelölt” minket. Először is a jelölést nem muszáj elfogadni, másodszor a közösségi oldalakat percek alatt testre lehet szabni úgy, hogy tényleg csak a barátainkkal kommunikáljunk.
A közösségi oldalakon való kapcsolattartást hajlamosak vagyunk a személyes kontaktusok helyett használni. Ez pedig a legtöbb esetben szimplán nem igaz. Gondoljunk csak bele, hogy régen milyen időközönként látogattuk meg szüleinket, szerveztünk közös estét barátainkkal és rá fogunk jönni, hogy egyiket sem tettük ritkábban, mint most. Viszont azok közt az alkalmak közt maximum telefonon kommunikáltunk. Ezért tűnt nagyobb élménynek, ha végre összejött a banda.

Mindent összevetve tehát én nagyon örülök, hogy bármelyik pillanatban megkérdezhetem a barátaimat, hogy ráérnek-e egy sörre, vagy mondjuk nem kell megnéznem Robert De Niro legújabb filmjét, mert a barátaim, akiknek adok az ízlésére, kiposztolják, hogy rosszabb, mint egy Vogon eposz. Ezt pedig mind a közösségi felületeknek köszönhetem. Ti hogy vélekedtek erről?
Ha szeretnétek hallatni a véleményeteket ide kattintva találjátok a kérdőívet.