Mint nálunk a pálinka, úgy a japánoknál a rizsből főzéssel és erjesztéssel készül a nemzetközileg beskatulyázott népi ital. Azonban ennél sokkal változatosabb a szigetek italkultúrája - mind az alkoholos, mind a mentes felhozatal terén.
Kezdjük az alkoholos szekcióval!
Az egyik első számú meglepetés a japán whisky. Amíg a skótok, az amerikaiak és az írek egymásra nyújtogatták a nyelvüket, a japánok szép csendben előálltak a saját márkáikkal. Ezek közül például a 2013-as Yamazaki whisky-t a világ legjobbjának választották. A japánok whisky-je egy szaké lepárló család örökösének köszönheti létét. Masataka Taketsuru Glasgow-ban sajátította el a whisky készítés fortélyait (ez abból a szempontból érdekes, mert ha Dublinba megy, akkor a japán változat is whiskey lenne). A japán whisky-re jellemző, hogy légies, finom gyógynövényes, vaníliás ízű, és annak ellenére is gyengéd az ízlelő bimbókhoz, hogy igencsak alkoholos jószág.
Hódít a japán sör
Már nem utópia a japán sör diadal menetele sem - melyben természetesen van rizs is. Néhány jelentőségteljes sörgyára van japánnak: a legismertebb, a Super Dry sörök gyártója, az Asahi, a különleges ízű Ichiban sör készítője, a Kirin, az északi sziget híres gyártója, a Sapporo és a maláta söreiről ismert Suntory. A japán sörökben keveredik a rizs, a kukorica az árpa vagy a búza. Az Asahi söreié így már a Super Dry tulajdonjoga, és ráadásul nemrégiben átköltözött az öreg kontinensre is, a Dreherhez. Ha pedig már itt van a közelünkben ez az igazán különleges fajta, érdemes közelebbről is megismerni.
Mi is az a Super Dry?
Japánban 1889-ben a német sörfőzési technikát átvéve hozták létre az első sörgyárat, amely a második világháború idején már Asahi Breweries néven működött. Érdekes a sörgyár neve: az Asahi szó azt jelenti, hogy ‘Felkelő nap’, amelyet szimbólumként szívesen használnak a japánok. 1987-ben vezették be az SuperDry jelölésű, azaz ízében, érzetében száraz söreiket, amelyek rengeteg japán számára jelentették és jelentik az első kellemes sörélményt.
A super dry sörök összetevői közé a komló és az élesztő mellett a rizs és árpa, illetve kukorica kerülhet a receptúra szerint. Ízvilága amolyan “japános” mértékkel is kiegyensúlyozott és precíz, ugyanakkor visszafogottan komlózott - utóbbi adja jellegének szárazságát is, mely lehetővé teszi, hogy a legtöbb és legváltozatosabb fűszerezésű ételhez passzoljon.
Borok és égetett szesz
Nagyon japánnak számít a szilvabor, az umeysu, amit Európában a la natur iszunk, de Japánban ez egy sokkalta édesebb, 10-15%-os alkoholtartalmú karakteresebb ital, amit szódával és jéggel hígítva is árulnak, sőt, tökéletes koktélalapnak is.
Japán égetett szesz is létezik, de ez nem a szaké, hanem shōchū, ami árpa és édesburgonya mellett természetesen rizsből vagy hajdinából is készül, és állítólag meglehetősen kerítésszaggató az ízvilága. 25-35 fokos, erősebb, kommersz ital, melyet az idősebb japánok hígítva, télen melegen, nyáron jéggel fogyasztanak. Ennek felvizezett kereskedelmi verziója a chūhai, mondhatni a japán szoftdrink, mely általában 5% alkoholossággal felütött gyümölcsös, fémdobozban kapható édes italok és koktélféleségek összefoglaló neve.
Alkoholmentes japán kedvencek
A legjapánabb alkoholmentes ital a japán por alakú zöldtea, például a matcha, melyet igazán nagy volumenben fogyasztanak. Rengeteg egészségmegőrző és javító hatása miatt a nyugati világ kedvencévé is vált. Sűrűbb és hígabb italként is van értelme a matchának, és minőségében is egészen eltérő lehet: a mai legjobb minőségűek egészen krémesek, míg a tradicionális még inkább karcosnak számított.
Zöldteát - általánosságban - Japánban akár automatából is lehet vásárolni, szigorúan cukor nélkül isszák. A japán teákat néhány kivétellel 2-3 felöntéssel készítik el, alacsonyabb hőmérsékletű, 40-85 °C fokos vízzel újra és újra leöntik a leveleket, és forrón fogyasztják. Tipikus japán zöldtea még a sencha, melynek a leveleit gőzölik és sodorják vagy az „árnyékolt tea”, a gyokuro, amit szedés előtt néhány hétig kitakarnak a nap elől.
Képek: Shutterstock és Wikipedia
