Trieszt egy külön világ Olaszországon belül, és nemcsak földrajzi értelemben. Gyönyörű építészeti emlékekkel, sétányokkal és olyan egyedi hangulattal vár, amelyben az olaszos életérzés a Monarchia történelmével keveredik, a város környékén pedig mesébe illő kastélyokat és a sziklás tengerpartokat találunk. Mindezt egy közepesen hosszú autóútra Magyarországról.

Canal Grande

A város valaha Velence vetélytársának számított az Adriai-tenger birtoklásáért folytatott küzdelemben, később az Osztrák-Magyar Monarchia tengeri kijárata volt. Ma kissé méltatlanul feledkeznek meg róla az Olaszországba látogatók. A Canal Grandén valaha hatalmas hajók horgonyoztak, ma hangulatos kávézók és éttermek sorakoznak itt. Innen délnyugatra található egész Olaszország legnagyobb tere, a Piazza dell'Unitá d'Italia a díszes, Monarchia-kori pompát idéző városházával (Municipio) és a fényűző palotákkal. A kb. 12 ezer négyzetméteres téren esténként nagy a nyüzsgés: helyiek, turisták, utcazenészek, fiatalok és idősek töltik meg jó időben a placcot, és ahogy tőlünk délebbre sok helyen tapasztaljuk, nyáron a gyerekeket sem parancsolják túl korán ágyba.

Az óváros még rengeteg nevezetességet tartogat, és néha úgy érezzük, mintha Budapest vagy Bécs eddig ismeretlen utcáin járnánk. A San Giusto-domb tetején álló 15. századi kastélyt, a Castellót a panoráma miatt kötelező útba ejteni, a Duomo di San Gioustót pedig különleges története miatt is érdemes megnézni: két 5. században épült bazilikát egyesítettek 900 évvel később.

Kastélyok és legendák

Miramare kastély

Aki szereti a kastélyokat és a történelmet, annak Trieszt környéke tökéletes úti cél, a tengerpart közelsége miatt pedig nem nehéz kompromisszumokat kötni, ha a család vagy a társaság másik része inkább a passzív kikapcsolódás híve. Kezdjük a történelmi emlékekkel: Bracola tengerparti város parkjában áll a középkori várakat idéző Miramare kastély, amelyet Miksa főherceg és Sarolta főhercegnő építtetett a Grignanói-öböl szikláira. Az isztriai márványból készült mesekastélyt, amely 1860-ban készült el, egy 22 hektáros tengerparti park kíséri. (A hercegi pár nem élvezhette sokáig a fényűző otthont, Miksa 1864. áprilisában elfoglalta a mexikói császári trónt, néhány évvel később pedig kivégezték új hazájában.)

A közeli Duinóban két kastély is található. A régebbinek, amely a 11. században épült, sajnos már csak a romjai láthatók, leghíresebb "nevezetessége" pedig a Dama Bianca (Fehér Hölgy) nevű sziklaalakzat. A legenda szerint a vár asszonya volt, akit a férje lelökött a szikláról. A 14. századi, Thurn und Taxis család birtokában levő újabb kastély ma is látogatható, és az előzőnél sokkal vidámabb hely volt: itt születtek Rilke Duinói elégiái, de Richard Strauss, Mark Twain és Victor Hugo is megfordult a szalonjában.

Aki pedig nem tudja elképzelni a kiruccanást nyáron vízpart nélkül, ne hagyja ki Sistiana sziklás partszakaszát. Ha eddig azt gondolta, hogy Észak-Olaszország tengerpartjai nem különösen izgalmasak, most át fogja értékelni a dolgot.

Sistiana partaszakasza

A presszókávé szülőhazája

Ha Trieszt, akkor a kávézás kötelező program. Nemcsak a hangulat miatt - a kávéházak már vasárnap reggel megtelnek ráérős bácsikákkal, akik az ütős eszpresszók mellett is képesek zen szemlélettel látni a világot-, hanem azért, mert a kávétörténelem zarándokhelyéről van szó. Itt alapította meg 1933-ban cégét a magyar származású üzletember és feltaláló, Illy Ferenc. Ő fejlesztette ki a világ első automata eszpresszó kávégépét, amellyel - talán nem túlzás ezt állítani - örökre megváltoztatta a világ kávézási szokásait, és Olaszország lett a modern kávékultúra szülőhazája. Azt pedig, hogy milyen a trieszti presszókávé, érdemes egy tengerparti sétányon letesztelni, szikrázó napsütésben, néhány újságolvasó bácsival a szomszéd asztalnál.